Egy népszavazás - mint egyébként minden politikai aktus - egyben a Hatalom tükre is arról, hogy hogyan látja magát és a népét/választóit, illetve e kettő viszonyát. Mi az, amit népszavazásra bocsájt: mekkora jelentőségű, milyen kihatású, sőt egyáltalán: valós-e a megvitatandó probléma. Ez utóbbi kapcsán nehéz nem gondolnunk a mostani hétvégén ránk váró ikszelésre. Sokszor, sokan, sokféleképpen elmondták már, hogy egy abszolút nem létező probléma kapcsán kellene állást foglalnia az egyszerű honpolgárnak, amelyik feladat így, ebben a formában nemcsak a népszavazás intézményéből, hanem annak alapjából, a népfelség elvéből is csúfot űz. Van azonban egy olyan szenpont is, ami mélyebb összefüggések alapján is kimutathatja az egész "népszavazás"-nak hívott processzus kutyakomédia-mivoltát. Próbáljuk most meg ezt körüljárni! Az első számú ordas nagy hazugság ebben a rettenetes népbutításban a "lehet" és a "muszáj" összemosása: az, hogy ha egy demokráciában valamire lehetőség van, az nem jelenti azt, hogy az a dolog kötelező is egyben (csak a választás szabadsága az, ami biztosított). Tehát pl. ha egy országban mód van az euthanáziára, az nem jelenti azt, hogy szenvedő idős rokonainkat a halálba KELL küldenünk, mint ahogy a legalizált könnyűdrog sem jelenti azt, hogy csecsemőtől az aggastyánig mindenkinek éjjel-nappal füvet KELL szívnia. Elmehetnénk most afelé, hogy hosszasan elmélkednénk arról, hogy egy-egy állam mennyire tekinti önálló, döntésképes felnőtteknek a saját polgárait, de van itt egy érdekes(ebb) ellentmondás is. Tegyük fel, hogy Magyarországon létezik óvodások számára elérhető nemátalakító műtét, és erre lehetőség is van! Ez rögtön felvet néhány további érdekes problémát. Először is egy alapvetés: ma a 18 év alattiak nálunk nem nagykorúak, így nem jogképesek. Ami kb. azt jelenti, hogy a felelős, fontos döntéseket helyettük ennek a feltételnek megfelelő szüleik, gondviselőik hozhatják meg. Igen, az állam nem bízik ezeknek az embereknek a felelős döntésében, akik saját gyermekükről döntenek. (Már persze, ha ez a döntési helyzet fenállna egyáltalán.) Persze az is szép, hogy ugyanakkor a propaganda pont arról harsog, hogy a szexualitással kapcsolatos tájékoztatás-nevelés pont ugyanezeknek a (megbízhatatlan) szülőknek a feladata. De az igazi csavar az, hogy egészen pontosan ezek a megbízhatatlan szülők azok, akiknek most népszavazáson kellene dönteniük a gyerekük sorsáról. (És persze az összes többi gyerekéről is, akik szexualitással kapcsolatos ügyeiben, mint tudjuk, csakis a saját szüleik az illetékesek.)Azaz egyszerűen és röviden: a Hatalom pontosan azokat szólítja meg és kéri véleménynyilvánításra egy adott (egyébként nem is létező) ügyben, akikről pontosan ennek a népszavazásnak a kiírásával deklarálta, hogy szerinte megbízhatatlanok, és nem tudnak felelős döntést hozni.
Már persze, ha ez az egész nem volna egy aljas manipulációt szolgáló konstrukció csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése