Merengés egy mondatról

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,

(Vörösmarty Mihály: A Merengőhöz)

___________________________________

"Nekem az a tapasztalatom, hogy legyen bárki, bármilyen okos, a nyelvnél nem lehet okosabb. Az okos ember is tévedhet, legfeljebb még okosabb lesz, ha belátja tévedését, de a nyelv nem téved."

(Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről)

Van ugyebár ez a mondat, vagy inkább szószerkezet-bokor: "a romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomások". Próbáljuk meg kicsit hangulatilag és szintaktikailag elemezni!
Ami a mondatszerűség beállítottságát illeti, elég egyértelműen negaítv viszonyulást hordoz, bár önmagában az egyes alkotórészek sokkal inkább semleges érzelmi töltésűek. 

Miért van az, hogy ez a mondattöredék mégis egyértelműen (vagy legalábbis a beszélő szándékai szerint) negatív kicsengésű, a pillanatnyi helyzet árnyoldalait van hivatva ábrázolni? Erre a választ akkor kaphatjuk meg, ha megvizsgáljuk, hogy az egyes elemek miért, hogyan hordoznak negatív kicsengést a Hatalom Legfőbb Birtokosa számára.  A "romkocsma" annak az alternatív szórakozásnak-kultúrának a szimbólumaként jelenik meg, amelyet a jelenlegi kurzus nem tud uralni-befolyásolni, ezért ebből fakadó beteges félelmét megvetéssel próbálja palástolni. Emlékezzünk csak rá, hogy hány ilyen jellegű helyet ért retorzió (természetesen mind alapos okkal!) a West Balkántól a ZP-ig, vagy hány került érdekes helyzetbe, mint pl. a Trafó. De persze még boncolgathatjuk tovább is az összetett szót: a kocsma számtalan negatív konnotációt hordozhat: részeg, rossz borokat ivó, gyanús alakok, füst, lepukkant környezet stb. Arról már nem is beszélve, hogy ez a kocsma még ráadásul rom(os) is, ami az (újjá)építés, a teremtés kormánya számára teljességgel tűrhetetlen és deviáns állapot. Persze van ennek egy mélyebben húzódó, társadalompolitikai üzenete is: a romkocsma végképp nem felel meg annak a felsőközép elit világképének, amelyet a hatalom birtoklása érdekében a fidesz minden létező módon igyekszik kiszolgálni.

Az egész konstrukcióból talán a legkevésbé a "félhomály(os)" kifejezés az, ami magyarázatot igényel: a gyanús derengés, a dohány(?)füst, az ebben elbújó, bizonytalan kontúrú alakok (megspékelve a már emlegetett romkocsma-fílinggel) mind-mind a gyanússág légkörét idézik fel. A "(fél)homály" eleve valami bizonytalant, megfoghatatlant fejez ki, ami a tiszta és őszinte dolgokat kedvelő miniszterelnökünk ízlését joggal bántja.
Első blikkre talán nem teljesen világos, hogy mi a baj a "merengés"-sel. Tágabb összefüggésben nézve azonban könnyű belátni, hogy aki mereng, az improduktív, nem végez szorgos termelő munkát, azaz egy, a munka becsületét visszaállítani akaró kormány számára mindenképpen a negativitás megtestesítője. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a merengés nem annyira reál-, mint inkább humánoldali elfoglaltság, és ehhez hozzávesszük a gyanús filozófusmaffia tevékenységét, vagy épp a támogatott képzési helyek erős visszanyesését ezen a területen, akkor máris láthatjuk, hogy milyen erősen ártalmas tevékenységről van szó.
Fentebb már említettük, hogy mennyire munkaközpontú a  Nemzeti Ügyek Kormánya. Ilyen alapállásból különösen érthető, hogy ha valaki "állástalan", az a társadalom egészére nézvést is rendkívül veszélyes, hiszen parlagon heverteti termelőerejét ahelyett, hogy a Nemzet javára felhasználná, kamatoztatná azt. Érdemes meggondolni, hogy nem volna-e jó dolog ismét aktiválni a "közveszélyes munkakerülés" fogalmát, ami a létező szocializmus éveiben már olyan remekül működött. Kicsit ront csak az összképen, hogy egyelőre a beígért egymillió új munkahely sehol nem látszik, annak hiányában meg viszonylag könnyű állástalannak lenni, még akkor is, ha az ember nem kifejezetten ambicionálja ezt.
A másik problematikus pont, amelynek elsőre nem látszik a súlyosan negatív tartalma, az a "diplomások".  Azonban ha tágabb összefüggésben, az oktatás- (és az abban megtestesülő társadalom-) politika felől közelítünk, rögtön kiderül, hogy mi ezzel a baj. Tudjuk, hogy túl sok a filozófus (H.Gy.) és a balneológus (P.Z.) ebben az országban, és az is állandó sirámok témája, hogy túl sok diplomást képzünk. Ez utóbbinak igazából csak a tények mondanak ellent, de ez láthatólag nem zavarja a nyilatkozókat. Persze, ahogy fentebb már utaltunk rá, az ilyen egzisztenciák eleve gyanúsak: a Hatalom minden elrettentő törekvése ellenére nem átallanak diplomát szerezni, majd azt nem kamatoztatni a Haza és a Nemzet épülésére, sőt még a merengéstől, horribile dictu a gondolkodástól (!) sem rettennek vissza.

Azonban, ha még egyszer megvizsgáljuk a szerkezet egészét, akkor furcsa déja vu érzésünk támadhat. Igen, semmi kétség, bohócdoktor Mikola István hangját halljuk megszólalni az idők feneketlen kútjának  legmélyéről, 2006-ból: a dübörgő tuctuc-zene hangjaira masírozó szinglihordák képe vetül elénk. Jómagam már annak idején is azt az álláspontot képviseltem, hogy a Nemzet Főorvosával nem az a baj, hogy hülyeségeket beszél, hanem az, hogy őszintén elmondja a Párt álláspontját. Az, hogy ma már nem egy semmilyen tényleges funkciót el nem látó (ellenzékben "kijelölt miniszterelnök-helyettes") személy mondja el ezeket a meglehetősen sarkos megfogalmazású és vitatható alapú mondatokat, hanem a Magyar Köztársaság Magyarország miniszterelnöke, szépen jelzi az idők változását.
Csekély vigasz, hogy a fidesz elvesztette a 2006-os választásokat.