Kedves Magyar Elvbarátaim! Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy méltánytalan ítélet született. Az ún. "demokratikus" eljárás mondvacsinált ürügyekre - párthoz való kötődés, túlzott militarista megnyilvánulások, túl kemény fellépés a rend érdekében - hivatkozva immár eljutott szervezetünk megszüntetéséig.
Pedig valójában mi történt? Sokak: a rendet, békés, nyugodt, megállapodott életet kívánók ,jogos követelése nyomán végre létrejött egy szervezet amelyik őrködött a lakosság túlnyomó többségének nyugalma felett, ott volt, amikor természeti csapások sújtották az Országot, ápolta, kegyelettel gondozta mártírjaink emlékét, és pusztán csak létével visszarettentett mindenkit, aki alapvető állami és emberi értékeket veszélyeztetett.
Hogy mindezt összekötődött egyenruha viselésével, "túlzott" militarista megnyilvánulásokkal, sőt lőgyakorlatokkal??? Ahol a feladat nagy és embert próbáló, ott keménynek kell lennie a felkészülésnek is, mert akárki nem állja meg a helyét ilyen kihívásokkal szemben. Ha most itt, ebben a helyzetben elkezdünk hamisan "demokratikus értékek"-ről, meg "emberi jogokról" hablatyolni, épp akkor követjük el mindnyájunk, közösségünk ellen a legnagyobb merényletet. Próbáljunk meg tehát élni még maradék kevés jogunkkal, és emeljük fel szavunkat a megszüntetés ellen, mutassuk meg, hogy sokan vagyunk, akik másképp gondolkozunk! Vonuljunk tehát az utcákra, és tiltakozzunk a Munkásőrség megszüntetése ellen!!
II. "Bajnaiba sorozatot"
A fenti tömörségében is épületes és sokatmondó feliratot egy BKV-busz ablakának vastag fekete tömítőgumiján sikerült felfedeznem. A politikai hevülettől áthatott ismeretlen ezüst lakkfilccel tett róla, hogy a Fővárosi Közgyűlésben Tarlós István több alappal fikázhassa a BKV-t ("Tarlós, BKV" keresőkérdésre 30.100 találat a guglin...).
De igazából nem ez a lényeg, hanem az a meghatározhatatlanul visszarettentő egyszerűség, ami ebből a két szóból árad. Végülis nem nehéz benne felismerni az archetípust, a "Gyurcsány monnyonle/Gyucsány takarodj/Vesszen Gyurcsány" modellt. El lehetne most azon filozofálni, hogy milyen politikai indulat legalizálhat egyáltalán emberhalált (nyilván valami olyan torz logika húzódik a háttérben, hogy ha elég durvát és csúnyát kívánunk a célszemélynek, ezzel demonstráljuk annak végtelenül elvetemült mivoltát). Csakhogy van itt még valami. Egy olyan mentalitás jelenik meg, és nyer egyre szélesebb teret, amely kb. a 19. századi anarchisták-narodnyikok sajátja volt: keressünk valamilyen fókuszban lévő, frekventált személyt, és az ő (politikai, vagy mint látjuk akár tényleges) megsemmisítésével a dolgok egyből jobbra fordulnak, sőt tökéletesen megoldódnak, minden nagyon szép, nagyon jó lesz, és mindennel meg leszünk elégedve. Önmagában a narodnyikizmus biztos nagyon szép dolog (eltekintve tán attól, hogy a gyakorlatban sosem volt működőképes), de tán illendő volna észrevenni, hogy annak virágkora óta azért csak-csak eltelt másfél évszázad...
Ez a 150 év elvileg a parlamentáris demokrácia széles körű térnyerését is magával hozta. Tudják, ez az a berendezkedés, ahol az adott állam vezető testületét az időközönként a választópolgárok által a törvényhozásban többséghez juttatott párt(ok) alkotja/ják. Ennek a testületnek a feje az ún. "miniszterelnök", akinek meghatalmazása pártja többségéből ered. Általában eme többség fennmaradásáig az adott párt megtartja ezt a jogosultságot. Talán ez nem is olyan bonyolult. Tehát ha egy miniszterelnök lemond, vagy sikerrel bele is engedünk egy kalasnyikov-tárra való lőszert, az érdemben nem változtat a hatalmon lévő párt kilétén-mibenlétén.
Az a tény azonban, hogy bár Gy.F. — igaz, kétségtelenül jó hosszasan kérette magát — végülis eleget tett a "monnyonle"-ben manifesztálódó demokratikus népítélet-nek, és a Zembereket mégis csak ilyen vad indulatok feszítik, mindennél világosabban mutatja, hogyitt nem arról az egy darab emberről volt szó. Hanem talán valami egész másról: arról, hogy a miniszterelnöki posztot nem EGY bizonyos személy tölti be.
Tessék? Hogy ez nem túl demokratikus hozzáállás? Hát ki mondta, hogy a narodnyikok demokraták voltak??
Pedig valójában mi történt? Sokak: a rendet, békés, nyugodt, megállapodott életet kívánók ,jogos követelése nyomán végre létrejött egy szervezet amelyik őrködött a lakosság túlnyomó többségének nyugalma felett, ott volt, amikor természeti csapások sújtották az Országot, ápolta, kegyelettel gondozta mártírjaink emlékét, és pusztán csak létével visszarettentett mindenkit, aki alapvető állami és emberi értékeket veszélyeztetett.
Hogy mindezt összekötődött egyenruha viselésével, "túlzott" militarista megnyilvánulásokkal, sőt lőgyakorlatokkal??? Ahol a feladat nagy és embert próbáló, ott keménynek kell lennie a felkészülésnek is, mert akárki nem állja meg a helyét ilyen kihívásokkal szemben. Ha most itt, ebben a helyzetben elkezdünk hamisan "demokratikus értékek"-ről, meg "emberi jogokról" hablatyolni, épp akkor követjük el mindnyájunk, közösségünk ellen a legnagyobb merényletet. Próbáljunk meg tehát élni még maradék kevés jogunkkal, és emeljük fel szavunkat a megszüntetés ellen, mutassuk meg, hogy sokan vagyunk, akik másképp gondolkozunk! Vonuljunk tehát az utcákra, és tiltakozzunk a Munkásőrség megszüntetése ellen!!
II. "Bajnaiba sorozatot"
A fenti tömörségében is épületes és sokatmondó feliratot egy BKV-busz ablakának vastag fekete tömítőgumiján sikerült felfedeznem. A politikai hevülettől áthatott ismeretlen ezüst lakkfilccel tett róla, hogy a Fővárosi Közgyűlésben Tarlós István több alappal fikázhassa a BKV-t ("Tarlós, BKV" keresőkérdésre 30.100 találat a guglin...).
De igazából nem ez a lényeg, hanem az a meghatározhatatlanul visszarettentő egyszerűség, ami ebből a két szóból árad. Végülis nem nehéz benne felismerni az archetípust, a "Gyurcsány monnyonle/Gyucsány takarodj/Vesszen Gyurcsány" modellt. El lehetne most azon filozofálni, hogy milyen politikai indulat legalizálhat egyáltalán emberhalált (nyilván valami olyan torz logika húzódik a háttérben, hogy ha elég durvát és csúnyát kívánunk a célszemélynek, ezzel demonstráljuk annak végtelenül elvetemült mivoltát). Csakhogy van itt még valami. Egy olyan mentalitás jelenik meg, és nyer egyre szélesebb teret, amely kb. a 19. századi anarchisták-narodnyikok sajátja volt: keressünk valamilyen fókuszban lévő, frekventált személyt, és az ő (politikai, vagy mint látjuk akár tényleges) megsemmisítésével a dolgok egyből jobbra fordulnak, sőt tökéletesen megoldódnak, minden nagyon szép, nagyon jó lesz, és mindennel meg leszünk elégedve. Önmagában a narodnyikizmus biztos nagyon szép dolog (eltekintve tán attól, hogy a gyakorlatban sosem volt működőképes), de tán illendő volna észrevenni, hogy annak virágkora óta azért csak-csak eltelt másfél évszázad...
Ez a 150 év elvileg a parlamentáris demokrácia széles körű térnyerését is magával hozta. Tudják, ez az a berendezkedés, ahol az adott állam vezető testületét az időközönként a választópolgárok által a törvényhozásban többséghez juttatott párt(ok) alkotja/ják. Ennek a testületnek a feje az ún. "miniszterelnök", akinek meghatalmazása pártja többségéből ered. Általában eme többség fennmaradásáig az adott párt megtartja ezt a jogosultságot. Talán ez nem is olyan bonyolult. Tehát ha egy miniszterelnök lemond, vagy sikerrel bele is engedünk egy kalasnyikov-tárra való lőszert, az érdemben nem változtat a hatalmon lévő párt kilétén-mibenlétén.
Az a tény azonban, hogy bár Gy.F. — igaz, kétségtelenül jó hosszasan kérette magát — végülis eleget tett a "monnyonle"-ben manifesztálódó demokratikus népítélet-nek, és a Zembereket mégis csak ilyen vad indulatok feszítik, mindennél világosabban mutatja, hogyitt nem arról az egy darab emberről volt szó. Hanem talán valami egész másról: arról, hogy a miniszterelnöki posztot nem EGY bizonyos személy tölti be.
Tessék? Hogy ez nem túl demokratikus hozzáállás? Hát ki mondta, hogy a narodnyikok demokraták voltak??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése