| A jövő elkezdődött |
A tételmondat a következő: "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját."
Lépjünk túl most a mondat minden egyéb gonoszságán és ostobaságán, valamint hazugságán (pl. csendőrpertu, magyar nyelv az idegeneknek, illetve azok a makrogazdasági tények, hogy a bevándorlók munkahelyeket generálnak stb.), koncentráljunk csak arra, amiről eddig szinte egyáltalán nem esett szó.
Ez pedig a "magyarok munkája" szintagma. Az alapvető probléma ezzel a szószerkezettel, hogy olyasmit jelöl, ami nincs. Ráadásul kétféle módon sincs.
Egyrészt azért nincs, mert önmagában valami olyasmit sugall, hogy létezik olyan munka, amit csak és kizárólagosan specifikusan "A" magyarok tudnak elvégezni. Miután a valóságról próbálunk meg gondolkozni, itt most tekintsünk el olyasmiktől, mint "nemzeti lelkület" vagy éppen "faji felsőbbrendűség" (mint ahogy persze a "magyar" mint tiszta rassz sem létezik). Szóval munkák vannak, amelyek műveléséhez vagy kell szaktudás, vagy nem. Vagy kell hozzájuk nyelvtudás, vagy nem. Ha ez nem így lenne, akkor nem dolgozhatna olyan sok magyar külföldön, mint amennyi dolgozik. Azaz NINCS olyan munka, amit csak egy magyar ("mi a magyar most?"), vagy épp egy nagybrit tudna megcsinálni.
De nézhetjük ugyanezt másfelől is. A helyzet egész egyszerűen ugyanis az, hogy azért sincs "magyarok munkája", mert NINCS olyan munka, amit bárki (bármelyik magyar) meg tudna csinálni. Ha elkezdünk álláshirdetéseket böngészni (egyelőre legalábbis) nem fogunk olyant találni köztük, amelyik a leendő alkalmazottal szemben (csakis és kizárólag) azt a követelményt támasztja, hogy "magyar" legyen, mert ez bőven elég ahhoz, hogy akár a targoncási, akár a belgyógyászi, akár az építőmérnöki munkakört el tudja látni. Utoljára talán az 50-es években létezett ez a fajta univerzális képesítés, amikor Pelikán elvtársnak elég volt jól válaszolnia a "Szereti a Mi Nagy és Bölcs Vezérünket?" kérdésre, és máris uszodaigazgató, vidámparkvezető vagy a Narancskutató Intézet főnöke lehetett. Ha elfogadjuk, (márpedig egy normális világban el KELL fogadjuk), hogy egy munkakör betöltésének elsődleges feltétele a nemzeti hovatartozástól független hozzáértés, a jártasság, akkor máris beláttuk, hogy a "magyarok munkája" ilyen módon sem létezik.
Mindazonáltal ez nem fogja megakadályozni azt, hogy 300 millióért minden forgalmasabb helyen ne közöljék velünk, hogy valakik nem vehetik el tőlünk, ami nem létezik.
2 megjegyzés:
Egy kritériumban azért nem értek egyet. Én kifejezetten szeretem, ha bemegyek egy boltba, és az eladó tud nekem magyarul válaszolni ha megkérdezem, hogy merre találom a papírzsebkendőket. Azt is szeretem, hogy akivel a gyerekem egész nap tartózkodik, aki vigyáz rá, aki az életéért, aki az aktuális fejlődéséért felel amikor nem tudok vele lenni, tud rendesen magyarul. Azt végképp szeretem, hogy ha bemegyek a kórházba, akkor nem kell azzal is foglalkoznom hogy mit is mondott valójában az orvos azzal a tört magyarságával. Személyes tapasztalatból mondom, hogy nekem nagyon ellenszenves az az orvos, akinek többször, több féle képpen fel kellett tennem egy kérdést, hogy megértse mit szeretnék megtudni, de akkor se voltam biztos abban, hogy tényleg arra válaszolt amit kérdeztem. Én nagyon szeretem az anyanyelvemet. Sokan nem foglalkoznak művelésével, megóvásával, és abban biztos vagyok, hogy a bevándorlók végképp nem fognak. Én csak nyugalmat szeretnék, és a puszta közeledésük is feszültséget szít az az országban, az ismerőseim körében, a családomban. Ha valaki nagyon szeretett volna Magyarországra jönni, és tenni valamit mert látott benne fantáziát, eddig is megtehette. Ha csak azért jön, mert ott rossz volt neki ahol eddig lakott, az nekem nem elég indok, mert ha megmarad ez a hozzáállása, akkor innen is tovább fog állni amint itt is rossz lesz neki.
Nos... először is:
az a tény, hogy Benned egy másképp kinéző ember nyugtalanságot kelt, az egyáltalán nem az ő hibája, hanem elsősorban a Tiéd, vagy azé a kultúráé, amelyben felnőttél.
Aztán: nem értem pontosan a kérdéshez mi köze van az anyanyelv műveléséhez. Aki máshonnan jön ide, annak szükségképpen nem a magyar lesz az anyanyelve, de ettől még ugyanolyan hevülettel szeretheti az arabot, a mandinkát, vagy a pastut, mivel neki az az anyanyelve. (Sőt, gondolom, ha nem szeretné ugyanúgy, mint Te a magyart, akkor az volna a baj.)
Végezetül pedig: nem értem pontosan a gondot. Én úgy vélem, mindenkinek joga van egy jobb, emberibb, kedvezőbb körülmények közti életre, és ha attól akár kormányok, akár háborúk meg akarják fosztani, akkor joga (sőt talán önmagával szemben kötelessége is) jobb életet keresni.
De ha ez a mentalitás probléma, akkor sincs semmi baj: mert - ahogy Te is írod - ha nem jön be nekik, Magyarország, akkor majd továbbállnak. És akkor ismét nyugodt lehetsz :)
Megjegyzés küldése