„A külsejét látom, megnézem belsejét;”
(Petőfi: János vitéz)
 |
| Nem annyira jól sikerült comingout |
Alapvetések
A 2011-es Pride traumatikus tapasztalatai megerősítették bennem azt a latensen különben is meglévő elképzelést, hogy homofób nácinak nem jó lenni – nemcsak azért, mert kellemetlen, ha az ember szemébe feszt könnygázt fújnak és rohamrendőrök verik laposra, hanem azért is, mivel az egyetlen képviselhető "üzenet" az, hogy különféle – tetszőlegesen kiválasztott – embercsoportok Dunába lövését követeljük, ami azért legalábbis kissé zsenánt.
No de akkor mi is az, amit már kívülről is ennyire kell utálni-gyűlölni? Hogy fest a Pride belülről, a menetből?
Klausztrofóbia
A Ligetben még viszonylag könnyű bejutni a piknik színhelyére: gyakorlatilag nincs ellenőrzés, a külső kordonnál, ami egy "Rendőrség" feliratú műanyag szalagból és egy szem szervből áll, semmilyen ellenőrzés nincs, belül viszont már egy nagy csomó sárgamellényes rendező köszön ránk barátságosan, és ezzel véget is ért a beléptetési procedúra. Kisebb-nagyobb baráti társaságokba verődve álldogál a menet leendő tagsága, első pillantásra úgy tűnik, hogy nem vagyunk túl sokan. Amikor azonban a szervezők indulásra szólítanak fel, a kisebb helyre összeálló résztvevők már tekintélyesebb csoportot alkotnak, amikor pedig énekelve-dobolva megindulunk, kifejezetten egy jó hangulatú, erős "tömegben " érzem magam, még akkor is, ha megpróbálok kívül maradni a jellegzetes lélektani hatásokon. Kicsit rossz érzéssel tölt el, hogy nem az Andrássyn, hanem az azzal párhuzamos Városligeti fasoron indulunk meg, és csak a Bajza utcánál érünk ki a sugárútra. Hallani mindenfélét párhuzamos szélsőjobbos rendezvényről a Hősök terén, de a kitérőn kívül ennek nem sok nyoma látszik. Messzire – két-három sarok távolságban – lezárt utcák és szinte lépésenként biztosító rendőrök: ezek határozzák meg az összképet. A legközelebb a Bajcsy–Andrássy éles sarkán kerülünk a nemzeti érzelműekhez, de itt is csak az látszik, hogy vannak páran – kell is a hatalmas árpádsávos zászló lobogtatásához. És még egyszer kerülünk látótávolságba: az Alkotmány utca kétharmadánál megáll a menet, és nem is megy tovább: mint kiderült, ez a vége az útnak – a Kossuth téren feltűnik a jól ismert piros-fehér csíkos abrosz. Összességében azonban egy percig sem volt szó fenyegetettségről, még a tavalyi horrorhelyszín, az Oktogon is békésen kihalt volt. A Pride a hermetikus elzártság biztonságában zajlott.
A Ligetben még viszonylag könnyű bejutni a piknik színhelyére: gyakorlatilag nincs ellenőrzés, a külső kordonnál, ami egy "Rendőrség" feliratú műanyag szalagból és egy szem szervből áll, semmilyen ellenőrzés nincs, belül viszont már egy nagy csomó sárgamellényes rendező köszön ránk barátságosan, és ezzel véget is ért a beléptetési procedúra. Kisebb-nagyobb baráti társaságokba verődve álldogál a menet leendő tagsága, első pillantásra úgy tűnik, hogy nem vagyunk túl sokan. Amikor azonban a szervezők indulásra szólítanak fel, a kisebb helyre összeálló résztvevők már tekintélyesebb csoportot alkotnak, amikor pedig énekelve-dobolva megindulunk, kifejezetten egy jó hangulatú, erős "tömegben " érzem magam, még akkor is, ha megpróbálok kívül maradni a jellegzetes lélektani hatásokon. Kicsit rossz érzéssel tölt el, hogy nem az Andrássyn, hanem az azzal párhuzamos Városligeti fasoron indulunk meg, és csak a Bajza utcánál érünk ki a sugárútra. Hallani mindenfélét párhuzamos szélsőjobbos rendezvényről a Hősök terén, de a kitérőn kívül ennek nem sok nyoma látszik. Messzire – két-három sarok távolságban – lezárt utcák és szinte lépésenként biztosító rendőrök: ezek határozzák meg az összképet. A legközelebb a Bajcsy–Andrássy éles sarkán kerülünk a nemzeti érzelműekhez, de itt is csak az látszik, hogy vannak páran – kell is a hatalmas árpádsávos zászló lobogtatásához. És még egyszer kerülünk látótávolságba: az Alkotmány utca kétharmadánál megáll a menet, és nem is megy tovább: mint kiderült, ez a vége az útnak – a Kossuth téren feltűnik a jól ismert piros-fehér csíkos abrosz. Összességében azonban egy percig sem volt szó fenyegetettségről, még a tavalyi horrorhelyszín, az Oktogon is békésen kihalt volt. A Pride a hermetikus elzártság biztonságában zajlott.
