Mi a különbség? — Szolgálók és hősök

Kezdésként előrebocsátom, hogy nem vagyok járatos a fegyveres testületek szolgálati szabályzataiban, valamint a rájuk vonatkozó törvényi szabályozásokban sem. Épp ezért feltételes módban fogalmazok, hozzátéve persze, hogy mindez egy ideális államban, ahol garantált pl. a törvények előtti egyenlőség alapvetés kellene legyen.

Először is úgy gondolom, hogy nem volna egészséges, ha a fegyveres testületek más-más ágaira (jelen esetben a rendőrségre és a katonaságra) más-más előírások vonatkoznának, legyen az akár oly szomorú esetre vonatkozó regula is, mint a szolgálat teljesítése közben bekövetkező haláleset, és az ebből adódó, a testület egészének az elhunythoz való viszonyát kifejező jelképes címek adományozása.
Természetesen az Alsóörsön meglőtt rendőr és az afganisztáni támadásban elhunyt katonanő esetéről beszélek. A személyes tragédián túl az a kérdés, hogy az az állam, amelynek szolgálatában a fegyveres testületek tagjai akár életüket is feláldozhatják, hogy viszonyul hozzájuk, mit gondol róluk, tesz-e köztük különbséget. És itt kezdődnek a problémák. Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy az a rendőr, aki éppen igazoltat, mennyivel kevésbé teljesít éppen szolgálatot, mint a hazatérésére utazó katonanő. Az az itt-ott hallható-olvasható indoklás, hogy a rendőr nem biztosította ki fegyverét, tehát kvázi "nem bocsátkozott akcióba" nemcsak azért nem állja meg a helyét, mert hátulról jövő támadás esetén ez nem is lehet komolyan vehető követelmény; hanem azért sem, mert valószínűleg a rajtaütésszerű támadásnak áldozatul eső magyar katonanő sem tette meg ezt.
Valahogyan, valamiért az afganisztáni áldozat mégis "hősi halott" lett, míg a rendőr a "szolgálat halottja". (Még egyszer: nem a címek prioritásáról van szó, hanem arról: mi motiválhatta a különbségtételt.) Akárhogyan forgatjuk a dolgot, oda fogunk eljutni, hogy az afganisztáni hősi halott szexuális orientációjában megfelelt annak a "követelménynek", amelyet a nemzeti ügyek kormányának ideológiája képvisel. Ugyanez bezzeg nem mondható el a rendőrről! Róla nemcsak hogy a bulvársajtó derítette ki villámgyorsan homoszexuális mivoltát, hanem a rendőrség soha semmilyen szinten nem vette magának a fáradságot, hogy cáfolja a vélekedést, miszerint a nem "szalonképes" szexuális irányultság járult hozzá a "lefokozáshoz".
Vagyis ha másképpen fogalmazunk: a halott és halott közötti különbségtételhez. Ami azért annak idején, az Antigoné írásakor már Szophoklész szemét is csípte kissé.