Bár ezt alapvetően nem naplószerű, magánéleti blognak szántam/szánom, azért a következőkről való beszámolást most nem hagynám ki.
Ma hajnali negyed négykor a következő szituáció kiváltotta hangeffektusokra ébredtünk: egyik okos macskánk - kihasználva a nyitva felejtett emeleti ablakot - az őt üldöző ellenséges erők elől - amelyek most egy szép, nagydarab szürke kandúr képében realizálódtak - bemenekült a hazai pálya előnyét jelentő lakásba. Balszerencsére üldözője - meglehetős jogi képzetlenségről téve tanúságot a magánterület tisztelete tárgyában - követte őt.
A fújó, harcra készen nyivákoló macskák közé ekkor érkeztem deus ex machinaként (és tényleg: pont az emeletről). Ha valaki gyors lakásátrendezésre vágyik, teljes szívemből tudom ajánlani, hogy próbáljon megfogni egy kétségbeesetten menekülő macskát otthona falai közt: garantáltan nem fog ráismerni kérójára.
Ami azonban még érdekesebb: Tarzan végre a helyére került, egyszerűen muszáj volt őt rehabilitálnom. Nekem maximum döntetlen eredménnyel sikerült megküzdenem a betolakodóval (az is inkább a Fekete Lovag-féle döntetlenre hajadzott), míg ő azért elég jó mutatókat produkált az oroszlánok elleni küzdelemben.
Az is biztos, hogy Johnny Weismüller nem kapott másnap helyes kis kötéseket a kerületi SZTK-ban mindkét karjára, valamint tetanusz-oltást. Az öt részletben beadandó veszettség elleni védőoltásról már nem is beszélve.
Hát ez történt. A gépelés most kicsit döcögősebben megy, kérem ezért népes olvasótáborom szíves megértését és türelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése