Úgy tűnik, hogy a magyar labdarúgás és a magyar közéleti "gondolkodás" között egyre inkább kétségbevonhatatlan párhuzamok kezdenek mutatkozni. Nem elsősorban arra gondolok, hogy egyikük sem éri el a világ-, sőt az európai színvonalat sem. Hanem arra a másik jelenségre, hogy mindkettő esetében, mikor azt hisszük, hogy nincs már lejjebb, akkor kiderül, hogy dehogyisnem: mégis mindkét területen tudunk még mélyebbre süllyedni. Olyan mélyre, amiről nagyon erősen úgy tűnik, hogy lehetetlen mélyebbre süllyedni. Egészen a következő meccsig/remek közéleti megnyilvánulásig.
Legújabban most így fogtunk gödörfeneket a hetero büszkeség napjával. Első látásra dolog rendben volna, hiszen ugyebár egy demokráciában bármi ellen és mellett is lehet demonstrációt szervezni, feltéve, hogy bizonyos formai és ideológiai alapfeltételeknek megfelel a tervezett rendezvény.
De lássuk csak, mi is az, ami nem stimmel ezzel az egésszel! Először is, a Gay Pride Magyarországon 1997 óta kerül megtartásra évenként egyszer. Egészen csodálatra méltó, hogy ennyi idő (12 év!) alatt még mindig akad olyan személy, akinek sem sikerült még rájönnie, hogy nem propagandaakcióról van szó. (Nyilván a szexuális orientáció nem is olyasmi, ami erős propaganda hatására megváltozhat.) Ehhez különben elég lenne elolvasni a rendezvény múltját taglaló számtalan írás közül akár csak egyet is. De kis figyeléssel is simán le lehetne venni, hogy nem propagandarendezvényről van itt szó. Az alapállás ugyanis valami olyasmi, hogy a melegek azt demonstrálják: nem hajlandók ahhoz és azért elbújni és szégyellni magukat, mert ugyanúgy éreznek és cselekszenek (vö. pl. Budapest Parádé), mint a heterók.
Innentől viszont penetráns baromság azzal jönni, hogy arról van szó, hogy a heterók is meg akarják mutatni, hogy ők is figyelemre méltók. A melegek demonstrációja ugyanis jogkövetelő.figyelemfelhívó jellegű, kvázi egy elnyomott kisebbség tiltakozása, odafordulása a többség józan feléhez. Nyilván ilyen okkal a többséget alkotó heteroszexuálisok NEM vonulhatnak fel, miután a fenti leírás nem illik rájuk. És ezt természetesen ők (pontosabban a "rendezvény" szervezője) is jól tudják. Ha mégis úgy csinálnak, mintha nem tudnák, az cinizmus, ráadásul rossz szándékú, a megosztásra játszó cinizmus.
Persze, ha mégis megpróbálunk belehelyezkedni ebbe az álnaiv nézetbe, akkor azt kell mondjuk: természetesen a hetero-felvonulással szemben nekünk, a józanoknak is jogunk van úgy eljárni, ahogy az elvakultak és a gyűlölködő tették/teszik a melegfelvonulás kapcsán. Szóval, akkor elő az utcakövekkel és a tojásokkal!! De persze e csak keserű tréfa. Kár is volna így lealázkodni. Fogadjuk inkább meg azt a felhívást, amelyet a leendő heterofelvonulás tagjai láthatatlanul ugyan, de nagyon is valósan ott hordanak majd szeptember 4-én a nyakukba akasztott táblákon:
"HÜLYÉK VAGYUNK, RÖHÖGJETEK RAJTUNK!"
Legújabban most így fogtunk gödörfeneket a hetero büszkeség napjával. Első látásra dolog rendben volna, hiszen ugyebár egy demokráciában bármi ellen és mellett is lehet demonstrációt szervezni, feltéve, hogy bizonyos formai és ideológiai alapfeltételeknek megfelel a tervezett rendezvény.
De lássuk csak, mi is az, ami nem stimmel ezzel az egésszel! Először is, a Gay Pride Magyarországon 1997 óta kerül megtartásra évenként egyszer. Egészen csodálatra méltó, hogy ennyi idő (12 év!) alatt még mindig akad olyan személy, akinek sem sikerült még rájönnie, hogy nem propagandaakcióról van szó. (Nyilván a szexuális orientáció nem is olyasmi, ami erős propaganda hatására megváltozhat.) Ehhez különben elég lenne elolvasni a rendezvény múltját taglaló számtalan írás közül akár csak egyet is. De kis figyeléssel is simán le lehetne venni, hogy nem propagandarendezvényről van itt szó. Az alapállás ugyanis valami olyasmi, hogy a melegek azt demonstrálják: nem hajlandók ahhoz és azért elbújni és szégyellni magukat, mert ugyanúgy éreznek és cselekszenek (vö. pl. Budapest Parádé), mint a heterók.
Innentől viszont penetráns baromság azzal jönni, hogy arról van szó, hogy a heterók is meg akarják mutatni, hogy ők is figyelemre méltók. A melegek demonstrációja ugyanis jogkövetelő.figyelemfelhívó jellegű, kvázi egy elnyomott kisebbség tiltakozása, odafordulása a többség józan feléhez. Nyilván ilyen okkal a többséget alkotó heteroszexuálisok NEM vonulhatnak fel, miután a fenti leírás nem illik rájuk. És ezt természetesen ők (pontosabban a "rendezvény" szervezője) is jól tudják. Ha mégis úgy csinálnak, mintha nem tudnák, az cinizmus, ráadásul rossz szándékú, a megosztásra játszó cinizmus.
Persze, ha mégis megpróbálunk belehelyezkedni ebbe az álnaiv nézetbe, akkor azt kell mondjuk: természetesen a hetero-felvonulással szemben nekünk, a józanoknak is jogunk van úgy eljárni, ahogy az elvakultak és a gyűlölködő tették/teszik a melegfelvonulás kapcsán. Szóval, akkor elő az utcakövekkel és a tojásokkal!! De persze e csak keserű tréfa. Kár is volna így lealázkodni. Fogadjuk inkább meg azt a felhívást, amelyet a leendő heterofelvonulás tagjai láthatatlanul ugyan, de nagyon is valósan ott hordanak majd szeptember 4-én a nyakukba akasztott táblákon:
"HÜLYÉK VAGYUNK, RÖHÖGJETEK RAJTUNK!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése