Ha nem szeretsz a Tiédtől eltérő nézetekkel szembesülni, vagy nem szereted a meglepetéseket, vagy egyszerűen csak tudni szeretnéd, hol jársz, először olvasd el az "Elvi nyilatkozat" oldalt !!!

2008. április 20., vasárnap

A magyar politikai "párbeszédről"

Igen, jogos a kérdés: lehet-e írni olyasmiről, ami nincsen. Való igaz: kulturált, európai értelemben vett párbeszéd a magyar politikai életben már nagyon régen – legalább jó egy évtizede – nincsen. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy valamiféle metakommunikáció mindig létezik, ha több szereplőről van szó. Erre a legszemléletesebb példa a hidegháború korának "politizálása".
Úgyhogy most arra tennék kísérletet, hogy a mai magyar politikai metakommunikáció témáit és eszközeit feltárjam. Alapvetően mindenkinek vannak közös tapasztalatai, így hát néhány dolgot axiómaként is kezelhetünk. Például elsőként mindjárt azt, hogy a mai magyar politikai (meta)kommunikácó a politikai hatalomról szól, ekörül forog. A politikai hatalom megszerzéséért folytatott ádáz harc mára szinte közhely lett, és számtalan dolgot hozott magával. Az egyik - és tán legfőbb és legártalmasabb ilyen dolog, - hogy öngerjesztő folyamattá vált. Azaz az a metakommunikáció, amely magában a politikában zajlik, a politikáról való beszédnek-gondolkodásnak is sajátjává vált. Más szóval egyre inkább elfogadott nézetté kezd válni, hogy a politika – szemben a klasszikus meghatározással – nem a köz ügyeinek intézése, sőt előmozdítása, hanem a hatalomért folytatott ádáz és kíméletlen harc, amelyben minden megengedhető.
Természetesen a köz ügyeinek előmozdításáról verbális szinten egyik tábor sem tesz le, de nem mulasztja el – többé vagy kevésbé burkoltan annak közlését sem, hogy ezt a feladatot csak ők tudják megfelelően, és hitelesen megoldani. (Szép példája ennek pl. a Fidesz 2006-os kampányban a két forduló között feltűnt "Most csak Magyarország számít!" szlogenje, amit az elbukott második fordulót követően villámgyorsan követett az a deklaráció, hogy a gazdasági-társadalmi felemelkedés titkát – ,amelyet ők természetesen ismernek, és amely egész Magyarországnak hasznára válik – azért nem teszik közkinccsé program formájában, mert akkor az ellentábor megvalósítja. (Hát ennyit Magyarország érdekeiről.....)
Az, hogy a politikai kommunikáció olyanná vált, amilyenné – ,ahogy az már talán a fentebbiekből is kiderült – magából a politika céljáról vallott nézetekből is levezethető. Méghozzá elsősorban az ún. "politikai elit" nézeteiből. Természetesen dőreség volna azt képzelni, hogy a világ többi részén, vagy akár csak az ún. "boldogabbik részén" csupa hivatástudatból tevékenykedő idealista sertepertél a politikában és környékén; de ugyanakkor kétségtelen tény, hogy hosszú távon az e területen működőkkel szemben valamiféle íratlan követelményként jelenik meg, hogy a köz ügyeinek szolgálata legyen az elsődleges szempont. Ezt jelenleg Magyarországon a fentebb már emlegetett a "nemzet ügyének kizárólagos képviselete"-elv minél hangosabb recitálása van hivatva pótolni.
Nyilván nagyon sokféle okot, kezdőpontot tudhatunk megjelölni vérmérsékletünk és politikai beállítódásunk szerint a fentebb taglalt jelenség(ek) okaként-eredeteként. (Mellesleg: az is a fentiekből eredeztethető, hogy egy objektív, tényszerűen létező jelenség pártállás szerint más- és másképpen magyarázható.) Akárhogyan is próbálunk azonban visszanézni, mindenképpen megtaláljuk azokat a jelenségeket, amelyek apró momentumként kísérik végig a mai állapotokhoz vezető utat. Például nem is kell hozzá túl nagy rosszindulat, hogy ha egy addig radikális liberalizmusáról ismert párt – felismerve, hogy a másik oldalon ott a lehetőség egy csomó "gazdátlanul" maradt szavazat begyűjtésére – hirtelen magát konzervatív irányultságúnak kezdi címkézni és láttatni, csakhogy a hatalom közelébe vagy magába a hatalomba kerülhessen, akkor ebben is csak a fenti folyamatok jellemző állomását lássuk.
Amikor a fentebbiekről leltárt készítünk, felróhatjuk azokat egyik vagy másik pártnak (sajnos, úgy tűnik, nem nagyon létezik ettől a "bűntől" mentes politikai alakulat), de a hangsúlyokat akárhova is tesszük, nem felejtkezhetünk el arról, hogy az okoknál sokkal súlyosabban esnek latba a következmények. Ezek közül kétségtelenül a legártalmasabb a társadalom mentalitására gyakorolt hatás: a "permanens háború" elmélete ellenséget kreál a más politikai nézetet vallóból, és – ahogy azt fentebb is említettem – a politikai hatalmat ön- és végső célnak lát(tat)ja, ami "természetesen" lehetetlenné teszi a pártszempontokon túli és azok fölötti célok képviseletét. ( 2006-ban az új országgyűlésnek nem sikerült megszavaznia sem a pártfinanszírozás átláthatóvá tételét, sem az országgyűlés létszámának csökkentését, holott elvileg ezekben – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – egyetértés volt a parlamenti pártok közt. Ugyanakkor évről évre példás egyetértésben sikerül szavazni a képviselői illetmények rendezéséről, ami itt természetesen itt nem elsősorban azok csökkentését jelenti. [Tudom, ez itt demagógia, de úgy tűnik a téma a szerzőre is hatást gyakorol:)]) Nem nehéz belátni: ahol ellenségek alkotják a politikai palettát, ahol csak EGY párt képviselheti a kizárólagos igazságot (akár azzal megspékelve is, hogy a másik(ak) haza- és nemzetárulók vagy szélsőséges[ek]), ott szükségszerűen erodálódik a demokrácia, és főleg a demokratikus gondolkodás.
Tegyük hozzá szomorkásan: azokat a pártokat, amelyek nem szándékoznak kilépni ebből az ördögi körből-spirálból (és EGY darab párt önmagában a másik[ak]kal szemben ezt aligha teheti meg), ez aligha zavarja — hacsak épp nem kedvük szerint is való.

Nincsenek megjegyzések:

Címkék

'56 (1) 30 év (1) 300millió (1) 4. kiegészítés (1) 50 (1) Áder János (1) Afrika (9) aláírás (1) Alekosz (1) Alien (1) alkotmány (1) állástalanság (1) angyal (1) Antigoné (1) anya (1) apa (1) Apponyi Albert (1) aranymúzeum (1) átalakítás (1) átnevezés (1) autó (1) Bayer Zsolt (3) Békemenet (1) Betyársereg (1) bevándorlás (3) bevándorlók (1) BOM (1) bőgatya (1) Brékin' (27) Bruce Lee (1) Budapest (1) bulvár (1) buzik (1) Cegléd (1) Charlize Theron (1) cigányok (1) Clemenceau (1) családon belüli erőszak (1) csapatmunka (1) cselekvés (1) csempészet (1) Daflics ezredes (1) demagógia (2) demonstráció (1) diplomások (1) Dzsudzsák (1) EB (4) elhatárolódás (1) ellenforradalmár (1) ellenségek (1) ellentüntetők (1) elvi alapok (1) emlékek (1) emlékmű (1) érettségi találkozó (1) eső (1) Európa-bajnokság (1) fanatizmus (1) félévszázad (1) felvonulás (2) Ferenc József (1) festmény (1) fidesz (5) Foci (23) fóka (1) forradalom (1) földrajzi név (1) Fradi (4) Frizbi (1) fülke (1) fütyülős barack (1) Gábriel (1) Gárda (1) gazdasági csoda (1) gyarmat (1) Gyurcsány (1) gyűlölet (2) háború (1) hadikiképzés (1) hadkötelezettség (1) Hajdú Péter (1) hamvak (1) hatalmi elit (1) hatalom (1) Heart of Midlothian (1) helikopter (1) helyesírás (1) Hitelesség és... (3) idegromboló képrejtvény (3) IMF (1) izoláció (1) Japán (1) jelképek (1) jelszavak (1) jobb kéz (1) Jobbik (1) káderek (1) Kampány2010 (9) karácsony (1) Karinthy (1) Károlyi Mihály (1) karrier (1) katasztrófa (1) Keleti szél (2) Kerényi Imre (1) kereszt (1) Keresztek és... (6) kereszténység (1) kétharmad (1) kettőskereszt (1) Kína (1) kisdoktor (1) komcsik (1) komcsizás (1) kontraszelekció (1) kordon (1) korrupció (1) körmenet (1) Kövér László (1) Közélet (183) köztársasági elnök (2) Kultúra (31) kulturális integritás (1) Kun Béla (1) Landeszmann (1) Lapszemle (35) lemondás (2) Levlapok a Szíriuszra (45) Liszt Ferenc (1) luca széke (1) Lucfenyő (1) magánélet (2) Magyar Hírlap (1) Magyar Vizsla (1) magyarok (1) Mahacskala (1) Matolcsy (2) Matrica (10) megélhetés (1) megszállás (1) meleg méltóság (1) melegjogok (1) menekült (1) merengés (1) Merkel (1) Mesés (6) migráns (1) Mikola István (1) mítosz (1) MNB (1) mocskos buzik (1) MOL (1) multikulturalizmus (1) munka (1) műelemzés (1) nagy ugrás (1) Nagymagyar (16) narancs (1) Németország (1) népfelség (1) népszavazás (1) Nyírő József (1) Oktogon (1) Olimpia (10) Orbán Viktor (7) oroszok (1) ostobaság (1) őrült (1) Pál utcai fiúk (1) Peking (8) plágium (1) plakát (1) plakátkampány (1) politika (2) politikusok (1) poltikai kultúra (1) Pride (2) problémakezelés (1) program (1) rabbi (1) rasszizmus (1) rendőrség (1) repülőtér (1) retek (1) rettegés foka (1) romkocsmák (1) rovásírás (1) sas (1) Schmitt Pál (4) sérthetetlenség (1) Seuso-kincs (1) Shirley MacLaine (1) sör (1) sötétben bujkáló (1) Sport (37) Stefka István (1) szabadkőművesek (1) szabadság tér (1) szabadságharc (1) szakadék (1) szakértelem (1) szegfű (1) Széles Gábor (1) szemléletmód (1) szerviz (1) szimbolikus politizálás (1) szlogen (1) szómágia (1) szóvicc (1) Szőcs Géza (1) szuverenitás (1) szüksége van (1) születésnap (2) táblák (1) Tarlós István (1) te (1) teszt (1) Tisza István (1) tolerancia (1) Trianon (3) unortodox (2) unortodoxia (1) ünnep (1) választás (1) Való Világ (1) válogatott (2) válságkezelés (1) VB'10 (5) vezér (1) Visszalövés (20) Wulff (1) Zelnik (1)